en | hu | ru | bg | ro | tr
+36 1 456 7200

Ücretsiz danışmanlık
5 Perc Offshore
Neden LAVECO
Currency exchange rates: USD/1 unit
2018.10.21
HUF 0.0036
GBP 1.311
CHF 1.0067
RUB 0.0152
HKD 0.1276
JPY 0.0089
CNY 0.1443
CAD 0.7709
AUD 0.7122
BRL 0.2676
EUR 1.153

CRS - gondolataim egy soha nem gyakorolt folyamattal kapcsolatban


17/01/2018

2018 elején a bankok egy része, akik még nem küldték ki a múlt év második felében, villámgyorsan továbbították a Common Reporting System-mel (CRS) adatlapjukat a náluk számlát vezető, elsősorban külföldi cégek részére. Egész pontosan egy olyan adatlapot, nyomtatványt, ahol a cég képviselője önbevallásos alapon „nyújt segítséget” a banknak a CRS szabályok végrehajtásához. A bankok ezen adatlapokat begyűjtve, a saját már meglévő adataikkal összehasonlítva döntik el, mely személyekre vonatkozóan küldenek jelentést/jelentéseket egy adott cégre vonatkozóan.

Előre szeretném bocsátani, hogy nem vagyok adószakértő, tanácsadó, így ilyen jellegű tanácsokkal jelen írásomban sem szolgálhatok. Meg szeretném ugyanakkor osztani gondolataimat az érdeklődőkkel, mint ahogyan teszem ezt a LAVECO Newsletter hasábjain negyedévente. A pozitív visszajelzésekből arra következtetek, hogy az olvasók túlnyomó többsége szívesen veszi a meglátásaimat. Én pedig örömmel nyugtázom, hogy segítségére lehetek Önnek.

Először is nagyon fontos odafigyelni a határidőkre! A bankok megjelölik, hogy mikorra várják vissza az adatlapot. Ha nem kapják vissza azt a megjelölt határidőig, akkor jogukban áll – és ezt is fogják tenni – az aktáikban már meglévő adatok, dokumentumok alapján bekategorizálni a céget, bankszámlát. Találkoztam olyan banki nyomtatvánnyal, amely 1 hónapot ad, január 31-ét megjelölve határidőként az ügyfeleknek a 2016. évre vonatkozó nyilatkozattal. Ez a szűk határidő meglehetősen méltánytalan, ha csak arra gondolunk, hogy egy reális cégnél a 2017-os naptári évre vonatkozó mérleg és a hozzá kapcsolódó könyvvizsgálói jelentés sem fog elkészülni 2018. január 31-ig.

Számomra felháborító volt az is, ahogyan a nyomtatványban a pénzmosás ellenes szabályokat belekeverték a nyomtatvány magyarázó szövegébe. A CRS egy adminisztratív nyilatkozattételi lehetőség, nem is kötelezettség, hiszen a bank ennek a hiányában is kategorizálja a céget és jelentést küld, amennyiben úgy ítéli meg, erre van kötelezve. Milyen jogon hozzák itt elő a bankok, rémisztgetik az ügyfelet a pénzmosás emlegetésével? Ennek szerintem nincs relevanciája, ez a dolog másról szól.

Jelen gondolataim elsősorban céges számlákra vonatkoznak, mivel magánszámlák esetében a helyzet egyszerűbb. A cég, vagy egyéb jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet felépítése összetettebb és több országot is érinthet, amely magánszemélyeknél homogénebb. A céges bankszámláknál fontos a bejegyzés országa, ahova alapvetően mehet jelentés. De ugyanígy fontos jelentési szempontból a cég tényleges irányításának a helye (place of effective management), a céget ellenőrző személyek (controlling persons), amely helyszínek, országok felé szintén mehet a jelentés az adott esettől függően.

De mindezek előtt érdemes foglalkozni a cég/szervezet státuszával is. Itt az adatlapok megkülönböztetnek pénzügyi intézményeket (Financial Institutions, FI) és nem pénzügyi intézményeket (Non-Financial Entities, NFEs). A pénzügyi intézményekkel nincs értelme foglalkoznunk, hiszen viszonylag ritka a mi gyakorlatunkban az, aki egy bankra vonatkozóan ad nyilatkozatot egy másik bank részére. Az NFE-k esetében az adatlapok nyilatkoztatják az ügyfelet a cég honossága kérdésében, hol adórezidens a cég, illetve rendelkezik, vagy nem rendelkezik adószámmal, ha nem rendelkezik, akkor miért nincs adószáma. Az adórezidencia és adószám kérdése egyre relevánsabbá válik majd a pénzügyi világban. Valószínűleg 2019-től azon cégek, amelyek nem rendelkeznek adószámmal, egyáltalán nem tudnak majd bankszámlát nyitni /vezetni. Az OECD irányelvei ugyanis elvárásként fogalmazzák meg az adószám meglétét egy bankszámlát nyitó/vezető cég esetében. Ma még számos ország van, ahol a cégek egy része nem is rendelkezik adószámmal, ezek jellemzően az International Business Company (IBC) formában bejegyzett offshore cégek. Az ő helyzetük folyamatosan lehetetlenül majd el, érdemes már most előre gondolkodni.

Az irányítás helye egy kritikus kérdés, hiszen összefügg az adórezidencia, a honosság vizsgálatával is. Ennek jogkövetkezményei országról országra változnak. Nagyon alaposan meg kell nézni az adott ország adószakembereivel, hogy milyen jogi konzekvenciái lehetnek, ha pl. egy külföldi céget a saját országából irányít valaki. Ez az információ ugyanis a CRS elküldése után rendelkezésre állhat majd az illető honosságának országában.

Az egyik leglényegesebb szempont: aktív vagy passzív tevékenységű-e a cég. A nyomtatványok magyarázó szövegeiben részletesen leírják, mit tekintünk aktívnak, vagy passzívnak. Véleményem szerint ez a legkritikusabb pontja az egész jelentésnek. Elfogadva az irányelvet, mely szerint csak a passzív tevékenységű cégekre megy jelentés a bank országának adóhivatala felé, nagyon fontos ezen a ponton jól definiálni a cég tevékenységét, működését. S itt nekem nem logikus, amit a bankok jelenleg követnek, kérnek az ügyféltől: pénzügyi információkról nyilatkoztatni valakit a pontos számok ismerete, szakember igénybe vétele nélkül. Mire gondolok? Ki tud ebben a kérdésben nyilatkozni. Nyilvánvalóan a cég pénzügyi helyzetét számokkal leíró könyvelő és az éves beszámoló elkészítésének elveit jóváhagyó könyvvizsgáló. Valójában a cég könyvvizsgálója lenne az a hiteles személy, aki minden kétséget kizáróan nyilatkozni tudna ebben a kérdésben.

Hiszen nézzük csak meg az egyik bank magyarázatát azzal kapcsolatban, hogy mely céget tekinti aktívnak (Active Non-Financial Entity, ANFEs). Azt, amelyik

  • teljes bevételének kevesebb, mint 50 %-a származik passzív tevékenységből a pénzügyi évre, vagy a jelentéstételi periódusra vonatkozóan és
  • vagyonának kevesebb, mint 50 %-a szolgál a passzív tevékenységből származó jövedelem megszerzésére az adott pénzügyi évre, vagy a jelentéstételi periódusra vonatkozóan.

Nos, vállalkozó legyen a talpán, aki ezt azonnal fejből számszakilag pontosan meg tudná mondani, mennyi is az annyi? Tegyük fel, van egy építőipari cég, amely megbízásokat kap lakások építésére. Saját gépparkja van, amelynek segítségével vállalkozik. A bevételei jellemzően vállalkozási díjakból származnak. A cég a bejegyzés országában vezet bankszámlát, azonban a megtakarításait egy svájci bankszámlán parkoltatja, és svájci államkötvénybe fekteti évi 1 % kamatot realizálva a befektetett 1 millió svájci frankjára vonatkozóan. Ez mintegy 10 000 svájci frank nyereséget eredményez a cég mérlegében. Ezzel szemben a cégnek van 1.5 millió svájci frank értékűk gépparkja, amellyel realizál 2 millió svájci frank bevételt az adott naptári évre vonatkozóan. Leegyszerűsítve a gondolatmenetet: ha a svájci bank ezt a céget passzívnak minősíti a cégre vonatkozóan hibásan kategorizál, hiszen ez, a számokból is láthatóan aktív cég. Azonban csak akkor derül ki hitelt érdemlően, ha a könyvvizsgáló a jelentésében kitér majd a cég bevételi és eszközstruktúrájának elemzésére. Véleményem szerint mindez a jövőre nézve elkerülhetetlen lesz majd, ha és amennyiben a bankok a CRS-st pontosan akarják működtetni.

Végső soron a könyvvizsgálói jelentésen alapuló nyilatkozattétel azért is lenne kedvező, mivel a bankárt és az ügyfelet is felmentené a felelősség alól. Az ügyfél nem nyilatkozna tévesen, a bankár pedig nem kategorizálna hibásan. A hibák minimalizálása mindenkinek közös érdeke lenne.

A számla fölött ellenőrzést gyakorló személyek (controlling persons) körét a nyomtatványok pontosan meghatározzák. A honosság és adórezidencia tárgyköre azonban nem egyértelmű, hiszen egy adott személy több országban is lehet rezidens, sőt több országban is rendelkezhet adószámmal. Kérdés, hogy hol rezidens és adórezidens is egyben, hiszen elvileg a nyomtatvány erre kérdez rá. Nem mindegy azonban, milyen dokumentumokkal kell mindezt igazolni. E tekintetben viszont az „ahány ház, annyi szokás” elve érvényesül. Én találkoztam már olyan bankkal, amelyik nem fogadta el egy ténylegesen Dubai-ban élő ottani rezidens és adórezidens személy Egyesült Arab Emírségekbeli személyi azonosító okmányait, lakcímigazolást a rezidencia és adórezidens státusz bizonyítékaként. A bank érvelése szerint az Egyesült Arab Emírségek szabályai szerint évente kétszer, hathavonta egyszer, elegendő belépni az országban annak igazolásaként, hogy az illető ott lakik.

Valahol nagyon nem logikus ez a pénzügyi világ, ahol inkább vélelmezik az embert/ügyfelet bűnösnek, mint ártatlannak. Ennek a banknak a hozzáállása is ilyen volt. Sajnos nem egyedi esetről van szó. Mélységesen felháborító, hogy a bankok az őket eltartó ügyfeleket bűnözőnek tekintik. De a legtragikomikusabb számomra annak a bankárnak a nyilatkozata, aki egy közös ebédnél, 2 pohár bor elfogyasztása után bevallotta: ha neki kellene ezeket a fantasztikus nyomtatványokat kitölteni, akkor bizony ő bajban lenne. Pontosabban nem tudja megmondani, a bankja megfelelne-e az OECD elvárásainak. Hát ezt már én sem kommentálnám. :)

Top